Magamról

Saját fotó

Ide most mit írjak?Ha majd megismersz, rájössz, hogy ezt a mezőt nehéz lenne kitöltenem :-))

Blogarchívum

2015. augusztus 6., csütörtök

Az idő fogságában

Egy hely, hol az idő megállt.
Ahol egy hang mondja: folytasd, ne bánd.

Súlyoknak cipelője, egy időre megpihenve.
Teljes méret: https://www.pinterest.com/pin/328833210270748621/
”Szél is nap”
(Ha tudod, s van kedved, olvasd, majd írd meg nekem ide)
smile hangulatjel
Mint kopott keret, úgy ölelnek körbe az évek és sárgítják emlékeid, mik voltak hajdan szépek...
Teljes méret: https://www.pinterest.com/pin/328833210270748623/
Múlott idők játéka csupán...
Teljes méret: https://www.pinterest.com/pin/328833210270748628/
Csöppnyi fejőszék, volt fiatalon, most fáradt lábak pihennek rajt, odvas fák árnyékában,
Apró gyermek, szerető anyja karjában.
Teljes méret: https://www.pinterest.com/pin/328833210270748649/
Vén gesztenye, vastag törzse évtizedek otthona, ha beszélni tudna, vajon mit mondana?
Teljes méret: https://www.pinterest.com/pin/328833210270748653/
Természet adta, majd vissza is veszi, de addig a puliszkás tekenő, virágját nevelgeti.
Teljes méret: https://www.pinterest.com/pin/328833210270748636/
Van az pillanat, amikor leteszed a gépet és ülsz, hallgatsz és nézel...

2015. augusztus 1., szombat

A kopasz nő esete

Mostanában valahogy mindig a nagyágyú kerül a vázra, ha napközben kijutok. Nem, nem azért mert messze az ajtó, hanem ez a vírusos hülyeségkor nem túl kellemes és eléggé ágyhoz tudja nyomni az embert - lehet nem is volnék ember, mert engem csak időszakokra sikerül neki? -, erős fejfájással, hőemelkedéssel. Mondjuk, nyáron fázni elég vicces...

Szóval, csattan a bajonett és kiülök a fa árnyékába kicsit szellőzni, meg élvezni az udvar adta lehetőségeket.
Nem sok van, meg kell hagyni. De amit én még nem láttam a házunk táján, az egy kopasz csaj.
S még udvarlója is akad! Na, ezt add össze... :D
Most vagy a szöcske volt mérgezett, vagy az esővíz jött valami lepárló felől, azt nem tudom, de kíváncsi voltam mi lesz ebből az egészből, ugyanis több hím veréb is volt, aki csapta a szelet...
Szemből nézve? Nem? Így sem bájos? Akkor tényleg feladom, hogy mi motiválhatja őket :D
Próbáltam minél inkább elkapni azt a pillanatot, amikor a csajszi tényleg megmutatja a maga páratlanságát, így az ISO értéket automatikusra állítottam a bűvös 1/500 mellett, hátha megmarad a szenzorokban kívánságom. Miután már a másik két hím feladta, mert ez a fruska nem csinált mást, csak odarepült, megnézte a srácokat - Hmm, nem rossz ez az evezőtoll, a mellvérted viszont fakó! - nem vitte túlzásba a dicséreteket.
Nézett is értelmesen a porond őre...
Majd jött egy kis tini, s szó szerint vitt mindent :D Tücsköt, bogarat, tollat, bármit tett is elé halovány mellvértes cimboránk...
Végezetül pedig beégett a szenzorba az, amit reméltem, így meg tudom mutatni bűbájos séróját, szárnyasunk nem éppen előnyére mondva :)
Az egész jelenet biztos távból szemlélője volt még rajtam kívül a Balkánokról érkezett gerlicénk is

2015. július 30., csütörtök

A nagyágyú

Egyelőre még én sem hiszem, pedig már jó pár napja nálam van... Jajj! Mi is ez valójában?
Lássuk...
Az egész dologban vissza kell nyúlni az oroszokhoz, merthogy ez a kisebb kályhacső, bizony, az ő kezükből került ki. Történelmi regényt nem fogok, mert nem tudok írni, csak azt, ami biztos róla :)
Egy rekesz nélküli, fix f/8-as tükörobjektív, totális manuál cucc. Baromi jó de ennél nem áll a tudomány azzal, hogy kitámasztod és csett. Nem. Itt az ISO és a záridő valamint az élességállító a te barátod. Semmi más. Ja, meg az M42-s gyűrű.
Hogy mire jó? Használd a fantáziád vagy csak gondolkodj, hogy minek kellett az oroszoknak egy 500mm-s objektív? Hehe, ugye, hogy ugye...? ;)
Mi más lehetett volna az első kiszemelt áldozat, mint egy ”mozdulatlan” célpont. A Hold.
Majd vettem a bátorságot és nappal is felnéztem a keresőn keresztül. Ezek a képek, amik itt vannak, mind-mind kezdői vénával, tudatlanul és egyáltalán nem biztos kézből készültek. Próbálgatom. Nem csak a technikát, hanem az egész manuális dolgot ezzel az ágyúval ;)
Minden fényviszonyban ki akartam próbálni magam is a géppel együtt, így más témára vetettem szemet. Madarak. Naigen, jóra gondolsz. Én is épp ezt mondtam: Hogy a bánatba, mikor így is alig tudom megtartani, azt se biztos jók a beállítások, stb... Kérlek szépen, ezért vannak a lehetőségek. ;)
Reggel, álmosan, kávéval előtted...khm. Több ilyen nem lesz, de megmutatom ezt is :D
Gondoltam, na majd délután...
Nem igazán akar ez összejönni, mi? :D Szerintem sem. Valahogy homályosak a képek és elvesznek a színek. Akkor keressük fel a nagyközönséget világhálón. Igen ám, de oroszul nem tudok, a Google fordító ilyen esetben kész kabaré. Két dolog jutott eszembe a képeket nézve. Kifli és tej. Nem, nem reggelizni vagy ilyesmi. Megfigyeltem, hogy tejködszerű a képek fénye és néha kifli alakú ívek homályosítják el. Hoppá! Ez a becsillanás egy tükörobjektívnél? Bizony, ez volt a gond. De napellenző meg nincs, még E-bay-en sem. Legalábbis én nem találtam. De egy dobozt igen, kint a sufniban, amit kicsit átalakítva teljesen jól szolgálatba lehet állítani ;)

Brutális nem? :D Viszont marha jó lett. Ja, így kell pofán dicsérni magunkat :D Máris mutatom, milyen eredményt értem el ezzel a sufnituning alakítással. Ami a lényeg (s az  elején el is b@52arintottam), hogy a napellenző belső felületét, mattfényű festékkel fessük ki. Ez se teljesen jó, mert akad néha fényvisszaverődés. Majd keresek valami finomabb vászont, amit a belső palástra fogok ragasztani...
S itt meg is állt a tudomány egy időre mert sem az idő, sem az egészség nem szolgál...
Tú bíí kontinyúd!

Mosolyogj és visszamosolygnak

Hányszor hallottam, olvastam én ezt... Nem fogod elhinni, de igaz. Nem csak az utcán sétálva avagy tömeges közlekedőben ülve. Lehet alkalmazni a kereső mögött is, nézd ;)
Fotón: Nyertes Zsuzsanna
Ugye, hogy ugye, amikor mi van? :D :D Roppant csinos hölgy látogatott el hozzánk a Falunapra.
Nézd már, megint hazudok, mert többen voltak ám! Hmhmm! Na, mutatom ;)
Fotón: Gregor Bernadett

Hehe! Mint mondtam, mosolyogj ;) Megéri, elhiheted ^_^

Visszanyúlva

Nem mostanában volt az, hogy időm és erőm engedte folytatni a blog írását. Ilyen ez a falusi élet, ugye, ha családi ház, ott kert s ilyenkor minden növekszik, fejlődik.
Gondozni, rendben tartani... Mindezek mellett a munka is. De. Idő mindig volt egy-egy kattintásra.
A lilaakác volt az, ami leginkább beindult a nyugati széllel együtt. Talán ez volt a harmadik eset, hogy napközben vakut alkalmaztam, máskülönben elmosódott pompon lenne a képen :)
Ha már pompon, akkor az szórakozás. Nem meglepő, ha hagyjuk magunkat, akkor a természet is tud viccet előállítani, csak nekünk kell észrevennünk. Tűzgyújtási tilalmat erősíti a kivétel, amikor is kora reggel füstszagra ébred az ember. Kíváncsiságom eredménye egy görkorizó kiscsaj a kék tükör előtt ;))
Miután a csajszi tovaállt, átadta helyét az angyaloknak. Akik egy szárnyukat felvillantva váltak köddé. Az ilyen fátyolfelhőket azért szeretem fotózni, mert nem lehet elrontani a fókuszpontot :D
De tényleg. Valahol mindig talál a fényképezőgép rajta manuális módban...
Estére már teljes nyugalom volt a ház körül és felett is. Csodálkoztam rajta, hogy a fenébe lehet ilyen csend? Majd rájöttem: A pity pang.
Volt, aki éjjel kezdte meg a műszakot. Gondolom nem ekkorra tervezte szegény a kezdést, de hát istenem... Hiába van pehely súlyom, nem vagyok szőrőstalpú, hogy hangtalan osonjak :D
Ha már felhőzet, akkor az felett általában...ja, nem, mindig süt a nap. Ez sem igaz, mert éjjel is van felhő, de felette nincs nap. Namindegy, szóval, ha a felhő mögött megbújik a nap, érdekes fényeket látni.
Vigyázni kell ezekkel. Nem csak a szemünk végett, hanem a fényképező képérzékelője is károsodhat a túl erős, beérkező fénytől.
Szűrők használata erősen javallott.
Mivel ugye a lencse elég erősen befolyásolja a fény esését, születhetnek érdekes dolgok. De, ki gondolná, hogy a szél hatással lehet a lencsére?! Persze, csavarós kérdés, mert ->
:D Ugye? Ennek mi köze a lencséhez? Jaaj, nem olyan, mint egy csiszolt üveg? Dehogynem ;)
Ha már üveg és csiszolás, legyen tükör. Az is vízből, ami az elmúlt napokban nagyon kellett mindenkinek és mindennek. Rovartól madárig egyaránt, beleértve a főemlősöket is...
Ugye-ugye, a víz, az víz ;) Nem lehet meglenni nélküle és nem csak remek téma a fotózás során.
De miért is mondom, hiszen csak víz?! Lehet, de a hőségben mindenki azt szajkózza, jól jönne egy kis hűsítő eső, főleg, mikor úton vagyunk. Szó szerint. A forró aszfalton nemhogy víz, levegő sincs.
Ám, nézd csak, mi lehet még ott:
Maga a Nap. Parányi üvegdarab az úttest kövei között, beletiporva a kátrányba. Nem hiába mondják (néha rám is), hogy ami kicsi, azt eltapossák, de ha megmutatja önmagát, mindennél nagyobb.
Nos, nem tudom, lehet. Mondjuk engem eltaposni csak próbálnak sokan, deee legtöbbször csak ”tapsolnak”, ahogy tettük ezt sokan, néhány nappal ezelőtt. Annyi volt a szúnyog, hogy vastaps kísérte őket. Meg egy vasmadár, ami irtóra jól jött :D
Már csak azért is, mert a fémsólyom után két nappal következett a már hagyománnyá vált Kisigmánd Falunap. Erről pár képben egy következő bejegyzésben ;) ...

2015. július 12., vasárnap

Pici, pelyhes, szemtelen

Említettem ugye, hogy a házunknál fészkelő rozsdafarkú fiókák kiröppentek...
Viszonylag ügyesen navigálnak már, a landolást illetve viszont némi kecsességet még elleshetnek a szülőktől :D
Néhány métert röppennek csak arrébb, utána percekig pihennek és várják a betevő falatokat, amit a tojó és hím fáradhatatlanul hordanak is.
 Egy-egy igazítás a kormánylapátokon még akkor is kell, ha alig használják őket.
Ilyen jó időben, ennyi röpködés után, pár perc szunyókálás okvetlen kell nekik is
 De tényleg csak néhány pillanatra, nehogy a szomszédban lévő hamvas ragadozó meglepje őket. Túlságosan is barátságosak :)
 Olyannyira szelíd kis jószág, hogy nyugodtan tudtam kísérletezni az objektíveket cserélve.
Ami ez esetben egy Jupiter 37A 135mm f3.5-s objektív volt.
 Zársebesség ide vagy oda, a redőnyös bizony hangot ad. Nézett is érdekesen csöppnyi alanyom, minek lehet ilyen furcsa hangja? Már-már rászállt az objektív végére.
 Mikor úgy döntöttem, hogy mögé kerülve elfogom és elviszem egy nehezebben megközelíthető helyre az udvaron, roppant kíváncsisággal szökdécselt utánam.
Gondoltam magamban, ez így jó is lesz, gyere csak, elbujtatlak a macska elől. Mivel eléggé szűkös volt a kiszemelt terep, így jobbnak láttam letenni a fegyvert...
Ezt fotót pedig a mobiltelefonommal készítettem, amihez nem is fűznék kommentárt :D