Magamról

Saját fotó

Ide most mit írjak?Ha majd megismersz, rájössz, hogy ezt a mezőt nehéz lenne kitöltenem :-))

Blogarchívum

2015. június 10., szerda

Vedd kézbe az irányítást


Akarom ezzel azt mondani, hogy használj Manual módot. Ilyenkor mindent te szabsz meg, hogy mit, hogyan lásson a gép. Nem megyek bele mi az, amiket lehet, kell, vagy próbálni kéne alkalmazni.
Ez afféle kísérletezgetés. Jelenleg a 600 képen is túl vagyok, ebből csak néhány volt manuális üzemmóddal, de ma, most, nem oly rég, amikor a Fehér Isten úgy döntött álomba szenderül...
1/128s, f5,7, 105mm, ISO 400
... fogtam magam és a gépet, kiballagtam a virágos kertbe és előbb a helyben maradó, nem mocorgó áldozatokat kerestem. Napunk éppen nyugodni készült, pont annyi rés volt a fák között, hogy némi kósza napfény bejusson. Célpont bemérve, objektív rácuppant, én meg kattogok, állítgatok, 8 kép nem kevés, egyik se jó. Vagyis jó, de nem olyan, mint amit elképzeltem. Klatty tovább, teker, állít, lehasal, guggol, váááh! Megvan! Minden pihe, szőrszál látszik, a szára épp olyan színű ahogy a szemem látja. Oké, egy nem elég, alig van benne szín, nézzünk valami mást...
1/395s, f5,7, 100mm, ISO 200
Felettem mocorgás, csivitelés, veszekedés folyik madáréknál. Nah, ezt kapd el tudatlan fényképezőgép tulajdonos! Meg se próbáltam, inkább megvártam, míg elrendezik maguk közt, addig gondolkodtam a tanácsokon, mit hogy érdemes beállítani...? Csend. Újabb lehetőség, próbáljuk kihasználni. Klikk, homályos. Klikk, világos. Klikk, majdnem. Klikk, mmm, hja, ez nem rossz.
A kis mocsok meg úgy néz vissza rám a képről, mintha azt kérdezné: Miva', meddig álljak itt?!
1/1025s, f7,1, 300mm, ISO 400
Jó, hát ez is megvolt, de még mindig szürke, barna meg zöld. Nincs, ami most érik?! Aaa, de, eper! Spuri be a veteményesbe, nééézem, eperből is csak zöld van. Bazz.
Ballagok vissza, elmegyek a meggyfa mellett. Piros. Áhh, ez még savanyú, még ránézni is.
Két lépést vissza a fához, de marha gyorsan! Fotóalany kell, nem C vitamin! S lám, amit elképzeltem, elsőre, egy kattintással, igaz kissé félresikerült fókusszal, de megvan *_*
1/83s, f4,6, 105mm, ISO 200
Olyan motivált lettem, mint vakond a csempézett medencében! Megszállottan kerestem valami olyat, ami nem egyszerű. Pff, érted, ekkora pofám lett egyből, hogy azt hiszem tudok fotózni... Na, mindegy, fő az önbizalom, konyhában meg a tea estére, amit most kortyolok.
Addig mászkáltam, míg vissza tértem a kiinduló pontra, ahol a zengőlegyek jártak táncot a lecsüngő diófalevelek alatt. Hogy ez most miért jó nekik, vagy miért nem, azt ne kérdezd. Nekem jó volt. Arra, hogy kétszer kapjak agyvérzést, de legyet fókuszpontba, manuális üzemben, egyszer se. Neeemszívatsz, akkor is megleszel! Namost, ezeket elkapni, úgy, hogy valami is látszódjon belőlük, nem lehetetlen. Csak épp nem nekem, szóval a számtalan lövésből, a majdnem jó.
1/2000s, f5,7, 80mm, ISO 400
Aztán eszembe jutott, hogy vannak ilyen akrobaták a meggyfa környékén is. A-ból B-be ismét.
S tényleg. Vannak. De nem ám, hogy lassabbak, vagy nagyobbak! A rossebet. Fele akkorák és a fénysebesség harmadával cikáznak. Jól van, kihívás legyen kihívás. Gondoltam én, csakhogy ekkor jött a csavar. Hirtelen homályos fehér lett az objektív. Mi a jóóó...?! Jaaa, így már más. Felébredt a mindenható.
1/80s, f5,7, 85mm, ISO 200
Így ért véget a nyugodt(?) manual mód próbálgatása :D