Magamról

Saját fotó

Ide most mit írjak?Ha majd megismersz, rájössz, hogy ezt a mezőt nehéz lenne kitöltenem :-))

Blogarchívum

2015. június 26., péntek

Csatára fel


Nem is tudom hány éve nem láttam vasmadarat. Nem, nem a Turul madarunkra gondolok. Különben sem vasból van.
Hanem arra, ami a szúnyogokat írtja. Vagyis néhány darabot kiszed a létszámukból, ugyanis ezzel túl sokra nem mennek. Szerintem. Olvastam egy ilyet:
A beérkezett igényeket a szakértők megvizsgálják, és ha a csípések száma azt indokolja, a település és környéke bekerül a központi gyérítési programba.
Mi ezzel a gond? Csak annyi, hogy a ”település és környéke bekerül...” Köszönjük szépen, akkor mi inkább nem is panaszkodnánk, hogy sok a szúnyog, mert gyéríteni fognak minket.
Najó, marhaságot félretéve, komolyan rahedli szúnyog van nálunk. Kimész, megállsz, megsüketülsz. Majd kimúlsz vérhiány miatt. Ennek kiküszöbölésére kitaláltak egy jó(?) megoldást(?).
Íme:
Nem tudom, na... Nem kéne szólnunk, hogy kevés a fecske? :P

Tömeges költözés

A történet ott kezdődik, hogy a kora esti, az orvosi rendelő előtt álltam meg egy szusszantásra. Kerékpárt letámasztva, kis idő elteltével arra lettem figyelmes, hogy egyre több veréb és fekete rigó érkezik a járda melletti fenyőfákra, de a földre nem szállt le egy sem. Akkor láttam meg, hogy a járdán, átlós irányba, ezernyi hangya masíroz át. Rengetegen voltak, s annál is gyorsabbak. A hatalmas kolónia, alig 3 perc alatt, kb egy méter széles sávban haladt, csáprágójukban egy-egy lárva, pete. Gondolom költözhettek egy olyan területről, amit megbolygattak vagy ők maguk merítették ki táplálékukból.
Egyelőre nem sikerült kiderítenem milyen hangyák lehettek.
Testük enyhén vöröses, barnás árnyalatú. Volt közöttük 2-3 mm nagyságú egyedek. Amik a fiatal példányokat, petéket vitték, azok kb 5-8 mm hosszúak lehettek, nagyobb fejjel, erősebb szájszervvel, sötétebb árnyalattal...

Szúrósak közt


Ha már ebéd idő és akad is rendesen pár perc, benézek a másik hobbim közé :) Kaktuszok, igen :)

Hétnek vége...


...vagy kezdete a hétvégének. Kis szombat? ”Uccsó melós”? A franc tudja, de nálam elvileg a pihenés kezdőnapja. Elvileg természetesen, mert ember tervez, isten végez (amit én csak belepofázásnak hívok :D )

Lényege, ma reggel álmos fejjel, szokásos rituálét követve ballagtam pár lépést az udvarban. Mondom, had nézzem már a napkeltét. Ami ugye nem hat óra után van pár perccel, de nálam igen.
Keletnek fordulva - nem imádkozás céljából - egy elnyúló felhőpárnát láttam. Frankón nézett ki és ahogy lenni szokott, kicsi Wolfram bevillan: Gép bazzee!
 Kora délutánra ha marad rá szabad perc, szintén nyakba veszem az objektívest. Szintén keletre nézve, szintén egy ”felhősrepülős”...
 ... kora estéről meg egy roppant egyedül kószáló pamacs.