Hegy, ami domb

Van erre felénk, egy úgynevezett szőlőhegy. Az ember már csak ilyen, szereti ha valami kicsire azt mondhatja, hogy mekkora nagy. Szóval ez a hegy, szerény véleményem szerint inkább egy megtermett domb. Talán 200 m-el magasodik a tengerszint fölé, de ez egy durva hasra ütött sacc volt. Na, lényeg, az, hogy erre ”szoktam” tekerni. Pff, egyből kattant a szürkeállomány, ide hallottam. Bicóval szoktam tekerni, te! :D Nem vicces cigit. Azt használja az, aki nem találja fel és meg magát.

Kertben, mezőn

Valahogy a hétvégék szürkére sikerednek.

Már, ami az időt illeti, mert szín mindig akad, ha jól körül nézünk.

Van az utcán, pont kapu mellett egy növény. Bokor. Virág... mittomimár! Ilyen. :D

 Ha tudod mi a neve, megköszönöm ha leírod :D Szép, mutatós meg minden, de ne hagyd elterjedni. Pár napja irtottam ki a felét. Gyökere olyan, hogy a térkövet is felhúztam vele együtt...
Ami viszont nem kerül irtásra, az egy Echinopsis kaktusz. Furcsa mód, citrom illatú virága van.
Kíváncsi leszek a rózsaszínnek milyen lesz, vattacukor? :D

 Udvarban meg ilyenek ágaskodnak. Ki gondolta volna, hogy a gyermekláncfű gyógynövény.
Baromi egészséges lehet a fűnyírónk akkor. Erre nem is gondoltam ;)

 Pipacsnak virága akkor a legszebb, szerintem, mikor mögötte valami pasztell szín van. Sajnos mivel hidegfront és eső érkezik nyugatról, így a színek kissé mattak lettek. Pedig mikor a nap megvilágítja a gabona sárguló kalászát és a pipacs némileg árnyékos helyen van...hmmm!